Vági Zsolt táplálkozáskutató

Magyarországon – különösen az idős korosztályban – jelentős az alultápláltságban szenvedők száma. Ezt az állapotot csak úgy lehet megelőzni vagy kezelni, ha időben észreveszik. Mindenkinek célszerű tisztában lenni azokkal a tünetekkel, jelekkel, amik az alultápláltságra utalnak. Kis tanulással otthon is könnyen becsülhető a tápláltsági állapot, ami már hatalmas lépés az alultápláltság elkerüléséhez.

Mi az alultápláltság?
Minden olyan állapot, amikor a szervezet nem jut mennyiségileg és/vagy minőségileg megfelelő táplálékhoz, az rövidebb-hosszabb távon alultápláltságot eredményezhet. Az alultápláltság nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintett személynek a testtömege csökkenne, vagy az átlagosnál lényegesen kisebb lenne. Mégis a leggyakrabban az alultápláltságot a testtömeg alapján becslik, hiszen gyakori velejárója az akaratlan fogyás. Alultápláltságra veszélyeztetett minden olyan személy, akinek a testtömegindexe 18,5 kg/m2 alatti.
A testtömegindexet, vagy ahogy közismert, a BMI-t úgy kell számolni, hogy a kilogrammban mért testtömeget osztjuk a méterben mért testmagasság négyzetével. Ezzel a képlettel otthon is könnyen meghatározható a tápláltsági állapot. (Fontos, hogy mindkét adatot aktuálisan mérjük!) Kialakulás szempontjából az alultápláltságnak két formáját különböztethetjük meg: az elsődleges alultápláltságnál a szervezet egyszerűen nem jut annyi energiához valamint megfelelő minőségű és arányú tápanyaghoz, amennyire szüksége lenne (pl. élelmiszerhiány vagy egyoldalú táplálkozás miatt). Másodlagos formájánál megfelelő táplálkozás mellett a szervezet nem képes megemészteni vagy felvenni az elfogyasztott táplálékot (pl. valamely betegség vagy gyógyszer mellékhatásaként). Egészséges, sőt, túlsúlyos személy is lehet bizonyos szempontból alultáplált, ha az elfogyasztott táplálék nem tartalmaz megfelelő mennyiségű ásványi anyagot, nyomelemet, fehérjét vagy vitaminokat (pl. egyoldalú táplálkozás miatt).

Az alultápláltság kialakulása
Világviszonylatban az alultápláltság leggyakoribb oka a nem megfelelő élelmiszerellátás: Afrika és Ázsia egyes részein a lakosság 50%-a szenvedhet az alultápláltság valamilyen formájától; Afrikában kb. 100 millió fő szenved fehérjehiánytól (köztük 30–40 millió gyermek), illetve további 150 millió fő szenved vashiánytól, 60 millióan jódhiánytól és 10 millióan az A-vitamin hiányától. A megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer rendelkezésre állása esetén is felléphet az alultápláltság, amikor valamilyen betegség (pl. vérhas) miatt a szervezet nem tudja az ételt megemészteni. Hazánkban a kórházban fekvő betegek 28–50%-a alultáplált, de nagy arányú az előfordulása a szociális otthonokban és a házi betegápoltaknál is. Kialakulásában sok tényező játszik szerepet, megkülönböztethetünk olyan állapotokat, amikor az érintett személy nem tud, vagy pedig nem akar táplálékot magához venni. Leggyakrabban a megnövekedett energia- és tápanyagigénnyel járó folyamatok pl. a tartós láz vagy a fokozott tápanyagvesztés (hányás, hasmenés, vérzés, sebek) növelik az alultápláltság kockázatát. Nagy kockázatot jelentenek a daganatos vagy krónikus gyulladással járó betegségek, különösen, ha az emésztőrendszert is érintik, valamint a műtétek előtti és utáni időszakok. Az idősek táplálkozása során is számos nehézség léphet fel. Az idős emberek körében az éhségérzet, és egyes esetekben ezzel együtt az étvágy is – hormonális vagy neurológiai változások, illetve gyógyszerek mellékhatásaként – gyakran csökken. A kisebb étvágy nehezíti a megfelelő mennyiségű energia- valamint tápanyagbevitelt. Az alultápláltság és a hiánybetegségek kialakulásának megakadályozása érdekében ajánlott a napi többszöri, és egyszerre csak kis adagok tálalása, valamint célszerű előnyben részesíteni azokat az élelmiszereket, amelyek az ízlésüknek megfelelőek, de a szükséges tápanyagokat is fedezik.
A csökkent étvágy mellett a hiányos fogazat és a rágóizmok sorvadása nehezítheti a megfelelő mennyiségű és összetételű tápanyagfelvételt. A fogazatot lehetőség szerint rendbe kell tenni, a hiányzó fogakat pedig pótolni kell, hogy a darabos ételek fogyasztása is zökkenőmentes legyen. Kevesen tudják, hogy ha nincs húsz foga az embernek, nagymértékben megnő az alultápláltságra veszélyeztetettsége. Ebben az esetben a betegségek lassabban gyógyulnak, gyakrabban alakulnak ki szövődmények, a gyógyszerek felszívódása romlik stb. Ha nincs lehetőség fogpótlásra, akkor a szükséges tápanyagokat puhább, pépes, illetve folyékony élelmiszerekkel, ételekkel kell fedezni. Ebben az esetben az étrend alapját a tejtermékek, gyümölcsök, kompótok, turmixok, párolt zöldségek, főzelékek, pürék, levesek, mártások, sodók, rakott, darált ételek alkotják.

Észrevehető jelek
Fontos, hogy az alultápláltság és önmagában a tápláltsági állapot nem állapítható meg szabad szemmel, ránézésre. Azonban számos olyan változáson megy keresztül a test, amik a szűrőmódszerek használata nélkül is az alultápláltságra utalhatnak, így elejét vehetik pl. egy orvosi kivizsgálásnak. Az alultápláltság jellemző tünete a bőr alatti zsírszövet mennyiségének csökkenése, ezáltal a bőr lazább, ráncosabb lesz (főleg idős korban), az arcbőr táskássá válik, a szemek „beesetté” válnak. A zsírszövettel együtt az izomszövet mennyisége is csökken, amit szintén könnyű észrevenni a felkaron és a mellkason. Az izomszövet csökkenése és a tápanyaghiány krónikus fáradtságot és gyengeséget eredményezhet, ami mozgási nehezítettségben jelentkezhet, a súlyosan alultáplált beteg gyakran felülni sem képes segítség nélkül.

Az alultápláltság következményei
Amennyiben az alultápláltság az elsődleges probléma, az érintetteknél komoly szövődmények léphetnek fel: az alultáplált személy ellenálló-képessége, immunrendszere legyengülhet, kevésbé ellenálló a fertőzésekkel szemben. Ha a szervezet nem jut hozzá a megfelelő tápanyagokhoz, gyakran lép fel vitamin- és nyomelemhiány, felborulhat a szervezet folyadékháztartása. Az ionháztartás problémái, elsősorban a káliumhiány, izomgyengeséget, izomrángásokat, görcsöket okozhat. Az alultáplált személyekre általában jellemző a vérszegénység, hajhullás, a nemi működés csökkenése, reproduktív korú nőknél a menstruáció elmaradása vagy terhességi komplikációk, meddőség, csontritkulás. A fehérjehiány következtében a szervezet elkezdi saját fehérjéit megemészteni, ami végeredményben visszafordíthatatlan károsodásokat is okozhat.

Az alultápláltság vizsgálata
Természetesen a legfontosabb a betegség megállapításához, hogy az arra veszélyeztetett, pl. időskorú, beteg személy környezetében legyen olyan gondozó, aki felfigyel az alultápláltság elsődleges jeleire, gondol annak lehetőségére. Már említettük, hogy a tápláltsági állapotot nem lehet ránézésre megállapítani, az alultápláltság rizikójának becsléséhez legalább egy testtömegindex-meghatározásra szükség van. Azonban ez azoknál nem megfelelő módszer, akik „csak” minőségileg éheznek vagy jelentős folyadékgyülem miatt csal a mérleg nyelve. Az alultápláltsági rizikót a gyakorlatban általában a testtömegindex és valamilyen kérdőíves módszer közös használatával állapítják meg. Ezek a célzott kérdések otthon is segíthetnek abban, hogy a rászorulót megfelelően kezeljük. Ehhez tudni kell, hogy az érintett személy fogyott-e az elmúlt fél évben, csökkent-e a táplálékbevitele, van-e étvágya, van-e tartósan hányingere, hasmenése. Három–hat hónap alatt az aktuális testtömeg 5–10%-os akaratlan elvesztése már közepes rizikót jelent az alultápláltságra, ekkor fokozottan oda kell figyelni a beteg állapotára, táplálására. Ez pl. 70 kg-os személy esetében csupán 3,5–7 kg-ot jelent! Laborparaméterek segítségével is megállapítható az alultápláltság, azonban a legfontosabb a minél korábbi felfedezés, amire a fenti módszerek segítségével a hozzátartozó is képes.

Az alultápláltság otthoni kezelése
Az alultápláltság kezelésében az egyik legfontosabb tényező a megfelelő mennyiségű fehérje fedezése, ezzel elkerülhető a testi szövetek leépülése. A fehérje hasznosulásához megfelelő mennyiségű energiára és mikrotápanyagokra is szükség van. A fehérje megfelelő mennyiségű energia- és tápanyagellátottság mellett tud csak beépülni a szövetekbe, ezek hiányában energiaforrásként felhasználódik. A fehérjék beépüléséhez szükség van B-vitaminokra, káliumra, magnéziumra és szénhidrátból vagy zsírból fedezett energiára. A nagy mennyiségű tápanyagbevitel megnövelt mennyiségű ételadagokat tesz indokolttá, azonban az alultáplált beteg általában étvágytalan, egyszerre kis mennyiségű ételt tud csak elfogyasztani, ezért olyan konyhatechnikai megoldásokat kell alkalmazni, melyekkel nem növekszik az adagmennyiség, viszont az étel energiában és tápanyagokban gazdagabb lesz. A tápanyagdúsításhoz használható élelmiszerek a zsíros tejpor, tojáspor, reszelt sajt, zsíros túró, főtt, áttört tojás, tejszín, vaj, tejföl és speciális tápszerek. Az adagnagyság növelése nélkül az átlagosnál akár többszörös mennyiségű energiát lehet a szervezetbe juttatni pl. a krémleveshez adott tejporral és reszelt sajttal, a rakott ételekbe kevert túróval vagy a vagdalt húshoz adott nagyobb mennyiségű tojással. Figyelni kell a fokozatosságra is, kis mennyiségű, gyakori étkezéseket kell alkalmazni, s lassan, fokozatosan növelni az adagnagyságot – amennyiben szükséges. Annak ellenére, hogy az étrend energiában- és tápanyagokban gazdag, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a túlzott zsírfogyasztás csökkentheti a fehérjék hasznosulását, így az energiaszükségletet változatos nyersanyag-válogatással kell fedezni. Az alultápláltság jól összeállított étrenddel kezelhető, viszont ha a beteg nem képes megfelelő mennyiségű ételt elfogyasztani, úgy szóba jöhetnek a speciális gyógyászati célra szánt tápszerek is, melyek minden szükséges tápanyagot tartalmaznak és kizárólagos táplálásra is alkalmasak.