Mk 4,3-9
Jézus környezete csodálatos lehetett – rengeteg csodát tett, sok embert meggyógyított. Úgy tűnik, mintha nekünk már csak a csodák emléke maradna, hiszen sokkal ritkábban tapasztalunk olyan csodákat, mint amilyeneket Jézus működésével kapcsolunk össze. Tanításában Jézus megtanít bennünket arra, hogy észrevegyük azt a rengeteg csodát, ami körülvesz bennünket. Ehhez ő a lehető legegyszerűbb, leghétköznapibb eseményekre irányítja figyelmünket. Nem fél a kicsiny dolgoktól, mert tudja, hogy bennük hatalmas lehetőségek kezdete rejlik. Ezt figyelhetjük meg egyik példabeszédében, rövid történetében, amellyel tanítása lényegét mutatja be:

Mk 4,3 Halljátok! Íme, kiment a vető vetni. 4 És történt a vetésben, hogy az egyik esett az útra, és jöttek a madarak és megették azt. 5 És másik esett a sziklára, ahol nem volt sok földje, és azonnal kikelt, mivel nem volt sok földje; 6 és amikor feljött a nap, rátűzött, és mert nem volt gyökere, kiszáradt. 7 És másik esett a tövisekbe, és kikeltek a tövisek és elnyomták azt, és termést nem adott. 8 És mások estek a jó földbe és adtak termést kikelve és megnőve, és hozott egy harmincszorosat, és egy hatvanszorosat, és egy százszorosat. 9 És mondta: Akinek van füle hallani, hallja!

Ebben az egyszerű, már-már banális történetben Jézus hat gabonaszemet állít a szemünk elé. Elhanyagolható mennyiség volt ez már akkor is, hát még mai, bőségben élő világunkban. Jézus mégis mindegyikre külön-külön figyel, s mind a hatot szemünk elé állítja. Ugyanaz a szántóföld, ugyanaz a magvető, ugyanolyan magok – gondoljuk mi. Jézus mégis rámutat: mindegyiknek külön története van. Ezzel kihív a nagyhoz, a tömegekhez szokott látásmódunkból, hogy rálássunk a csodák sorozatára.
A csodák egy meglehetősen ellenséges világban történnek. Hiszen a szántóföldön többféle láthatatlan ellenség leselkedik a magokra. Első az út – ami alatt nem a szántóföld mellett elhaladó autópályát érti Jézus, hanem a felszántott és elboronált földön a magvető lábnyomát, ahol a mag nem tud azonnal a földbe süllyedni. Milyen kicsi is elég, hogy a magból növény helyett madáreleség legyen... A szikla sem látható. Elég, ha egy nagyobb kő van a föld felszíne alatt néhány cm-rel – a magnak esélye sincs elégséges gyökeret ereszteni. A tövisek pedig ekkor még szintén láthatatlanok, hiszen csak magvaik szunnyadnak a földben, s kelnek majd ki a gabonával együtt. Életre-halálra szóló küzdelem zajlik az életért, s a magok fele már nem hozhat termést.
Bár az elvetett magokból kikelő gabonának csak a fele fordul termőre, ezek hatalmas termést hoznak. Jézus korában a legjobban termő gabonafélék sem hoztak 10-15-szörös termést. S itt láthatjuk meg az első csodát: sokkal gazdagabb a termés, mintha mind a hat szem meghozta volna a szokásos hozamot. S miközben e gabonaszemek fejlődését végignéztük, szemünk máris alkalmassá vált a rengeteg hétköznapi csoda szemlélésére is. Hiszen e gabonaszemekhez hasonló kis dolgokból hatalmas dolgok fejlődhetnek ki. Éppen a hétköznapi, a megszokott, észrevétlen apró dolgokból bontakoznak ki a szó szoros értelmében vett csodálatos események.
Végül felfedezhetünk egy harmadik csodát is. Hiszen Jézus ebben a példabeszédben Isten jelenlétéről beszél. Isten legtöbbször nem nagy, látványos, hangos eseményekben mutatkozik meg, hanem épp a hétköznapi csodákban. Jézus születését sem sokan vették észre, a híradások és a nagypolitika szempontjából egész életében nem tett semmi különlegeset. Ám elhozta Isten jelenlétét a világ utolsó zugába is, így bárhol és bármikor találkozhatunk vele – s vehetjük észre a jelenlétéből fakadó csodákat saját életünkben és környezetünkben.
Csernai Balázs