Az optimális testtömeg kialakításához illetve annak fenntartásához elengedhetetlen a megfelelõ táplálkozás. Az alapanyagcseréhez képest a fizikai tevékenységhez szükséges energiát többszörös energiafelhasználás jellemzi. A fizikai tevékenységhez szükséges energia függ az elvégzendõ munka típusától és idejétõl, az azt végzõ személy általános állapotától, életkorától, nemétõl, de még a környezet hõmérsékletétõl is. Minden környezeti tényezõt nem tudunk figyelembe venni, de általánosságban elmondható, hogy a könnyû fizikai munkát végzõ személy alapanyagcseréje kb. másfélszer, az igen nehéz fizikai munkát végzõé 1,9-szer nagyobb.

Energetikai alapok

Az adenozintrifoszfát (ATP) az izommûködés közvetlen üzemanyaga. Az izmok rendelkeznek saját energiaraktárakkal: a szervezet könnyen mobilizálható energiabázisa 150 g körül van, ami az izomban és a májban glikogén formájában raktározódik. Az izom saját energiaraktárai: ATP, glikogén, kreatinfoszfát és trigliceridek. Izommunka során a szénhidrát a legelõnyösebben felhasználható energiaforrás, valamint a központi idegrendszer is glükózt éget. A sejtek mitokondriumaiban kizárólag glükózból keletkezik energia, így az összetett szénhidrátok is glükózzá bomlanak.

Az izom-összehúzódás során a nagy energiatartalmú ATP kisebb energiatartalmú adenozindifoszfáttá (ADP) bomlik le. A felszabaduló energiát hasznosítják az izmok. Az izommunka során felhasznált energia nagy része (75–80%) hõ formájában szabadul fel, a felhasznált energiának csak kb. 20–25 százalékát hasznosítják az izmok. Az ATP-szintézis történhet kreatinfoszfátból, glükózból, bizonyos aminosavakból és szabad zsírsavakból – az izommunka idõtartamától és intenzitásától függ, hogy mely energiaforrások felhasználásából nyer ATP-t a szervezet. Optimális helyzetben elegendõ mennyiségben áll rendelkezésre glükóz, hiszen a glükóz elégetése által egy perc alatt tízszer annyi energia termelõdik, mint ha ugyanezt szabad zsírsavakból történne. A zsírsavak eredményezik a legkevesebb energiát, de a raktárzsírok szinte kimeríthetetlenek. A glikogénraktárak kb. másfél–két óra intenzív terhelés energiaszükségletét tudják tárolni – táplálékfelvétel nélkül.

Szabadidõs tevékenységek és a munkavégzés energiaigénye

A fizikai tevékenységeket a köztudatban is ismert és használt kategóriákba soroljuk. Nehéz egzaktul meghatározni a munkavégzés típusát, így három további szinttel árnyalható a besorolás: nem aktív, mérsékelten aktív, igen aktív szint, így összesen kilenc különbözõ energiaigényû kategóriát dolgoztak ki a szakemberek.

Könnyû munkavégzésnek nevezzük azt, ha a teljes oxigénfogyasztás kétszerese a nyugalmi értéknek, azaz 0,5 l/perc és az energiatermelés 605 kJ/óra (145 kcal/óra). Ilyen munkát végeznek pl. az irodai dolgozók, tanulók, szellemi foglalkozásúak.

Közepes munkavégzés során a teljes oxigénfogyasztás a nyugalmi érték 2–4-szerese (0,5–1,0 l/perc és az átlagos energiaigény 627–1250 kJ/óra (150–300 kcal/óra). Ebbe a kategóriába soroljuk a nem gépesített házimunkát, mûszerészek munkáját, kézmûipari tevékenységet stb.

Nehéz munkában a teljes oxigénfelhasználás a nyugalmi érték 4–8-szorosa (1,0–2,0 l/perc), a teljes energiaigény 1250–2500 kJ/óra (300–600 kcal/óra). Ide sorolható a mezõgazdasági munkák jelentõs része, a nem gépesített nehézipari munkák stb.

A munkavégzés energiafelhasználását meghatározó faktorok az 1. és 2. táblázatból olvashatók le.

1. táblázat. Felnõttek napi energiaszükségletét meghatározó faktorok

 Példa: Egy 30 éves, 165 cm magas, 70 kg-os nõ alapanyagcseréje megközelítõleg 1500 kcal/nap. Könnyû fizikai aktivitás és igen aktív szabadidõs tevékenység mellett (korrekciós faktor: 1,6) az egy napra számított energiaigénye:

1500 kcal × 1,6 = 2400 kcal

                              2. táblázat. Különbözõ tevékenységek energiaigényének korrekciós faktora

Az energiaigény változásai

A szervezet energiaigénye a korrekciós faktorok figyelembe vétele mellett sem állandó, pontosan meghatározható. Az energiaigény folyamatosan változik, a szervezet alkalmazkodni próbál az őt érő különböző környezeti hatásokra. Ennek mértéke eltérő. A fent már említett tényezők mellett az energiaigényt meghatározza a szervezetet érő stressz mértéke, várandósság, szoptatás stb. Az energiaigényt nagymértékben befolyásolják a különböző betegségek és az orvosi beavatkozások is (3. táblázat).

3. táblázat. Az energiaigényt módosító egyéb tényezők