Evidenciának számít, hogy a zöldségek és gyümölcsök kiemelkedő szerepet töltenek be táplálkozásunkban. A naponta fogyasztott megfelelő mennyiségű növényi táplálék bizonyítottan hozzájárul számos krónikus betegség – köztük egyes daganattípusok – kialakulásának megelőzéséhez. A kielégítő mennyiség mellett az idényjellegű fajták előnyben részesítése is fontos. A márciusi szezonú zöldségekből és gyümölcsökből mutatunk be néhány jellemző fajtát.

Március hónapja a növénytermesztés szempontjából még idény előtti időszak, de több közkedvelt zöldség tárolható szinte minőségromlás nélkül márciusig.

Burgonya

A burgonya, köz- és tájnyelvi néven krumpli, kolompér vagy pityóka, a burgonyafélék családjába tartozó növény, amit keményítőben gazdag gumójáért termesztenek világszerte. Peru és Chile hegyvidékein őshonos, ezeken a vidékeken már kb. 5000 éve termesztik. Európába először az 1540-es években jutott el. A 16–17. században spanyol, portugál kereskedők elterjesztették Ázsiában és Afrikában is. Ez a legfontosabb termesztett, nem gabonanövény, több ezer fajtája ismert. Becslések szerint ma világszerte 192000 km²-en termesztenek burgonyát. Az alapvető élelmiszernövény energiatartalma 1/3-a a kenyérének, 85–95 kcal/100 g. Egy-egy kifejlett gumó átlagos tömege 40–200 g, és többnyire mintegy 18–20% keményítőt, 1–2% fehérjét, 2–3% élelmi rostot, 110–180 mg/kg B-vitamint és 700–1000 mg/kg C-vitamint, valamint kevés A- és K-vitamint tartalmaz. A tárolt burgonya C-vitamin-tartalma mintegy 600 mg/kg-ra csökken. Könnyen emészthető, hűvösben tárolva más zöldségekkel ellentétben jól és sokáig eltartható. Annak ellenére, hogy nyersen kiváló ásványianyag-forrás lenne, a hosszabb ideig történő főzés lényegesen lecsökkenti az ásványianyag-tartalmát, kivéve ha egészben főzik. A népi gyógyászatban nedvét bőrtisztításra, hűsítésre és duzzanatok enyhítésére használják, pépjével mitesszereket, sőt aranyeret is kezelnek.

Cékla

A cékla szintén régóta ismert salátanövény. Kevesen tudják, de egyik fajtája a spenótra emlékeztető mángold. A Földközi-tenger környékén őshonos növényt már i.e. 3000-ben ismerték. Magyarországon a XVII. században terjedt el, vörös, fehér és sárga változatát is fogyasztottuk. Tápanyagtartalmát tekintve jellemző rá a nagy víztartalom, 1–2%-os fehérjetartalom, 6–8%-os szénhidráttartalom és 2–3%-os rosttartalom.

 A cékla manapság újra nagy népszerűségnek örvend, a tisztító kúrák egyik fő összetevője. Nagy táplálkozásbiológiai értéke és népi gyógyászati alkalmazása annak köszönhető, hogy kiemelkedő az antioxidáns-tartalma, ami a sejteket a szabad gyökök károsító hatásától védi. Gátolja a tumorsejtek szaporodását és segíti a szervezet méregtelenítő munkáját.

Édeskáposzta

A káposztát már több mint 4000 éve termesztjük, ez a keresztesvirágú növény a magyar konyha egyik fontos alapanyaga. C-vitamintartalma 40–50 mg/100 g. A télre eltett savanyított káposzta nyersen fogyasztva szinte a teljes C-vitamin-, B₁-vitamin- és B₂-vitamintartalmát megőrzi, ezért nagyon fontos vitaminforrásunk. Energiatartalma csekély, mindössze 20 kcal/100 g. A C-vitaminon kívül tartalmaz még nagyobb mennyiségben káliumot, jódot, kalciumot, vasat és nátriumot is. Illóanyagai miatt leve alkalmas emésztési zavarok kezelésére is, de az arra érzékenyeknél puffadást, görcsöket is kiválthat. A jódhiányban szenvedőknek kerülniük kell a nagy mennyiségű fogyasztását, ugyanis pajzsmirigy-megnagyobbodást okozó, ún. goitrogén anyagokat is tartalmaz.

Fekete retek

A fekete retek a keresztesvirágúak családjába tartozó növény, a közönséges retek egy változata. A népi gyógyászatban évszázadok óta ismert mint emésztésjavító, epehajtó, epekőképződés-gátló és féreghajtó. Alkalmazzák köhögés, rekedtség, megfázásos betegségek ellen, továbbá légúti betegségek gyógyítására. Energiatartalma 10 kcal/100 g, fehérje- és szénhidráttartalma is 1% körüli. Víztartalma nagy, 90–93%-os. Gyógynövényként is ismert, fő hatóanyagai az ún. mustárolaj-glikozidok, a C-vitamin, az antociánok és flavonoidok.

Petrezselyem gyökér

A helytelenül fehérrépának is nevezett petrezselyem, a zellerfélék családjába tartozó, kb. 60 cm magasra növő bokros gyógy- és fűszernövény. Két alaptípusa van: a levélpetrezselyem és a gyökérpetrezselyem. Eredetileg Dél-Európában, a Földközi-tenger vidékén honos, azonban mára az egész világon elterjedt. Néhány más növény népies nevében is szerepel a petrezselyem szó, így a koriandert kínai petrezselyemnek, a turbolyát pedig édes petrezselyemnek is nevezik. A gyökérpetrezselyem a levélnyélnél kúpos, sima felületű, fűszeres illatú és ízű. Tápértéke kicsi, de sokféle alkalmazhatósága közkedvelt. Leggyakrabban levesbetétként és salátákhoz használják. Mind levele, mind gyökere illóolajat, karotint, C- és E-vitamint és ásványi sókat tartalmaz. Gyomorerősítő, vízhajtó, étvágygerjesztő hatású.

Sárgarépa

Közép-Ázsiából származik, onnan terjedt el nyugatra. Írásos emlékekből tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény és vad ízű gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni. A XVII. századig az európai fogyasztók a fehér, a sárga és a lila színű sárgarépát ismerték. A ma természetesnek számító narancssárga változatát holland kertészek nemesítették a királyi család tiszteletére. Elsősorban levesek ízesítésére, hidegkonyhai, konzervipari készítmények, de bébiételek is készíthetők belőle. A nálunk termesztett fajták átlagosan 8 mg karotint, valamint B₁-, B₂-, B₆-, C- és K-vitamint, de kalciumot, káliumot, magnéziumot, foszfort, vasat, nátriumot, almasavat, citromsavat és folsavat is tartalmaznak. A népi orvoslás vizelethajtóként, hasi görcsök csillapítására, máj-, epe-, szem- és bőrbántalmak esetén, valamint általános erősítőként ajánlotta. Korábban afrodiziákumként is elterjedt volt.