Az elhízás (obesitas) a WHO által megfogalmazott1 definíció szerint „olyan állapot, amikor abnormális vagy túlzott mennyiség zsír rakódik le zsírszövetben, s ez az egészség károsodásához vezethet. Az állapot hátterében a nem kívánatos pozitív energiaegyensúly és a testtömeg növekedése áll.
Az elhízás előfordulásának növekedése világméretű egészségügyi problémát jelent. Az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt évtizedben a túlsúly és az elhízás előfordulása is közel a duplájára nőtt (NHANES III)2. Olyan országokban is nagymértékben növekedett az elhízás előfordulása, ahol eddig kevésbé jelentett népegészségügyi problémát. Egyes közel-keleti országokban az előfordulás gyakorisága néhány év alatt a háromszorosára növekedett. Egy hazai vizsgálatban a 18–50 közötti férfiak körében az elhízás előfordulása 19,7%, a túlsúlyé 47,0% volt3.
Az obesitas – különös tekintettel a hasra lokalizálódó formája – önmagában okozati tényezőként tekinthető számos betegség kialakulásában, úgymint szív-ér betegségek, inzulinrezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség, zsíranyagcsere-zavarok és trombózis, de a kardiometabolikus szindróma részeként még súlyosabb problémát jelent mind az egyénre, mind az egészségügyi ellátórendszerre nézve.
Magyarország lakóinak több mint fele súlyproblémákkal küzd. Az elhízás előfordulását tekintve közel áll a magyar lakosság az Egyesült Államokban tapasztaltakhoz. Enyhébb formában ez lehet néhány kilogrammos, csupán esztétikai gondot jelentő többlet, de akár a 30–40 kg-ot meghaladó is. Az ilyen felesleg már komoly egészségi kockázatokkal jár rövid és hosszú távon egyaránt.
A hízás folyamata lehet drasztikusan gyors, de szinte észrevétlen is: az évente csupán egy kiló gyarapodás egy-két évtized alatt jelentős felesleggé alakul. A hízás alapvetően attól következik be, hogy a testben található lebontási és felépítő folyamatok egyensúlya felborul. Ennek számos oka lehet, mint például hormonális változás, gyógyszermellékhatás, egyes betegségek, de leggyakrabban a túlzott energiabevitel és az ehhez társuló mozgásszegény életmód a kiváltó ok.
Becslések szerint minden négy-öt személyből egy metabolikus szindrómát produkáló környezeti és életmódbeli adottságokkal rendelkezik. A betegség előfordulása az ötven éves korosztályban a legnagyobb. A metabolikus szindróma például India lakosságának 27%-át, Európa lakosságának közel 30%-át, míg az Egyesült Államok népességének több mint 40%-át érinti4.
A metabolikus szindróma értelmezhető úgy is, mint a kardiovaszkuláris történések és a 2-es típusú cukorbetegség indikátora5. A kardiometabolikus szindrómában élőknek az egészséges populációhoz képest ötszörös rizikójuk van arra, hogy 2-es típusú cukorbetegség manifesztálódjon az emelkedett éhgyomri vércukorszintből6.
Az otthoni ápolásban, ágyban fekvő vagy idős betegeknél is gyakori és komoly problémát jelent az elhízás az alultápláltság mellett. Számos tényező nehezíti az objektív értékelést egy ágynyugalomban lévő személy esetében. A legfontosabb az, hogy a mozgásszegény környezet miatt a test izomtömege jelentős mértékben csökken, ennek következtében a szervezet energiafelhasználása is kisebb lesz. Ennek eredményeként zsír halmozódik fel pl. a belső szervek körül, illetve az bőr alatti kötőszövetekben is, melyet az izomtömeg csökkenése miatt nehezebb észrevenni. Éppen ezért fontos az elhízás fennállásának és szükség esetén mértékének megállapítása, hiszen a beteg egészségi állapotát, életminőség nagy mértékben meghatározó tényezőről van szó. A következő cikkben részletesen tárgyaljuk ennek lehetőségeit.