Magyarország gasztronómiailag nagyon vegyes képet mutat, viharos történelme során az étkezési szokások is folyamatosan keveredtek a rokon és hódító népek szokásaival egyaránt. A magyar konyhára hatással voltak az ázsiai, a török, az olasz, a szláv, a francia, az angol, az osztrák és a német szokások is. Természetesen a gasztronómiai kultúrának kedvezett a színes alapanyag-használat és a különböző, egyedi konyhatechnikai eljárások. Az évszázadok alatt specializálódott és fejlődött konyhaművészet az eltérő hatások legjavát szívta magába, s fejlődött kifejezetten azzá, amit „magyar konyhának” nevezünk.

A magyar gasztronómia kultúránktól elválaszthatatlan, s egyben kiemelkedő eleme, eredetétől fogva sokszínű, kreatív, az ízvilága semmi mással össze nem téveszthető. Konyhakultúránk a történelmi fejlődés mellett az ország kiváló természeti adottságain, az évszázadok óta jellemző állattartáson és növénytermesztésen, valamint a manufaktúra-jellegű élelmiszergyártáson is múlik.

A magyar tájkonyhák ötletességére és a népi bölcsességre adnak bizonyítékot azok az ételvariációk, amik a legkevesebb és legegyszerűbb nyersanyag-felhasználás mellett is változatos táplálkozást tettek lehetővé. Természetesen a szükségalapú étrendi változások nem mindegyike nézhető jó szemmel a naprakész táplálkozástudományi ismereteink mellett. Ilyen például a sertéshús és -zsír túlzott használata, melynek eredete még a muzulmán törökök hódításának nélkülözését tükrözi vissza. A jó ötletek elfogadása és azok felhasználása viszont erősségünknek tekinthető.

A hagyományos magyar fogások alapanyagai bármelyik tájegységről legyen is szó, a húsok, a friss zöldségfélék, gyümölcsök, a friss kenyér, a tejtermékek és a méz. Zöldséges, zöldfűszeres levesek, gyümölcslevesek, zsenge főzelékek, meleg kelt tészták, zöldségekkel készült húsos raguk, jóízű mártások ezernyi változata, valamint a sütve, párolva és főzve készíthető marha-, sertés-, bárány-, szárnyas- és vadhúsételek csodás ízgazdagsága jellemzi a magyar konyhát. Mindezek közül a legismertebb magyar nemzeti ételek a pörkölt, a gulyás, a halászlé, a töltött káposzta, a paprikás csirke, a paprikás krumpli, a disznótoros,a bableves és a túrós csusza. A halászlé különlegességét az adja, hogy míg Európában évente 22–24 kg/fő halat fogyasztanak, addig Magyarországon ugyanez az éves adat kevesebb, mint 4 kg/fő. Ezt a kicsiny mennyiséget a karácsonyi halfogyasztási hagyományainknak, a dunai és tiszai halfőzési gasztronómiai örökségünknek köszönhetjük.

A nagy keményítőtartalmú és túlzottan húsos, zsíros ételek és a mozgásszegény életmód, valamint a szellemi leterheltség azonban Magyarországot Európa egyik legegészségtelenebb országává tették. Hazánkban a vezető halálokok közé tartozó szív-ér rendszeri betegségek, daganatos betegségek, valamint a cukorbetegség olyan civilizációs betegségek, melyek kialakulásáért még előnytelen genetikai örökség mellett is   – a nem megfelelő táplálkozás és életmód által – mi vagyunk a felelősek. Közös jellemzője az életmódfüggő betegségeknek, hogy megelőzésük sokkal kisebb energiaráfordítással oldható meg, mint a már kialakult betegség kezelése. Ezeknek a betegségeknek a kialakulásáért nagyon sokan önmagában a magyar népi konyha ételkészítési szokásait teszik felelőssé.

Természetesen ez a kijelentés nem állja meg a helyét, hiszen a változatos magyar gasztronómiából merítve könnyűszerrel állíthat össze bárki egészséges menüket. A hiba abban rejlik, hogy a zsíros, fűszeres, energiagazdag vagy éppen cukros ételeket nem megfelelő arányban, nagy mennyiségben, az energia- és tápanyagszükséglettel nem összhangban fogyasztják. Nem ítélhető el egy gasztronómiai rendszer azért, mert a jelen kor embere nem megfelelően alkalmazza azt.

A magyar konyha legtöbb étele tökéletesen beilleszthető a korszerű, egészségtudatos étrend keretei közé, csak vissza kell nyúlni a változatos, hagyományőrző ételekhez, s azokat a megfelelő mennyiségben felhasználni. A szakemberek valóban jól látják azt, hogy a gazdag levesek, bő zsírban sült ételek, pörköltek, tészták mindennapi fogyasztása nem egyeztethető össze a betegségmegelőző étrenddel, viszont azt már helytelenül teszik, hogy ezekkel az ételekkel azonosítják a magyar gasztronómiát. A legegészségesebb nemzeteknek is megvannak azok az ételei, amiknek túlzott fogyasztásával sokat ronthatnának egészségi állapotukon.

Nekünk is azt kell tennünk, hogy a kiváló ételeket az egészséges étrend szolgálatába állítsuk! Ettől még nem kell eldobnunk étkezési kultúránk minden elemét, csak másképp kell tekintenünk rá.